IV. Kun László

1262-1290

apja: V. István
uralkodása: 1272-1290
felesége: Anjou Izabella
gyermekei: -
utódja: III. András

 

László – apja és nagyapja küzdelme kapcsán – számos erőszakos cselekedetnek tanúja, sőt szenvedő részese volt, és ez bizonyosan kihatott későbbi egyéniségére. Alig két éves volt, mikor saját nagyapja fogatta el, majd Túróc várába záratta. A belháborút végül 1266-ban a Nyulak szigetén megkötött béke zárta, s László kiszabadult.

Ekkorra azonban a királyi tekintély drámai módon lecsökkent. Kialakult egy szűk nagybirtokos réteg, amely a királyéhoz hasonló hatalommal rendelkezett. Amikor 1272-ben apja halála után trónra lépett, a főúri csoportok között nagy versengés támadt az országos, udvari és helyi méltóságok betöltéséért. A következő években két versengő csoport váltogatta egymást a kormányzatban, az éppen fennálló erőviszonyoknak megfelelően, Lászlónak pedig nem volt ráhatása a – néha esztelen pusztítást hozó - polgárháborúba. 1277-ben aztán a rákosi országos gyűlés nagykorúvá nyilvánította IV. Lászlót, aki saját kezébe vette az ország kormányzását.

Az országban dúló anarchia miatt II. Ottokár, Csehország egyik legnagyobb uralkodója elérkezettnek látta az időt, hogy hatalmát kiterjessze Magyarországra. 1278-ban azonban I. Rudolf német királlyal szövetségre lépve IV. László a morvamezei csatában legyőzte II. Ottokárt, aki életét vesztette a csatatéren.

A király uralkodásának második felét a kunokkal kapcsolatos konfliktusok kötötték le. A pápa a kunok pogányságára hivatkozva kiközösítette a királyt és országát, a népet pedig lázadásra szólította fel. László arra törekedett, hogy megőrizze a szövetséget és igyekezett elfogadni a kun törvényeket, ám a kunok nem bizonyultak hűnek királyukhoz, így 1280-tól velük is csatároznia kellett. Ráadásul 1285-ben a tatárok újra betörtek az országba. Tragédiájának betetőzése, hogy épp szeretett kunjai keze által végezte életét, amikor álmában megölték.

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/IV._L%C3%A1szl%C3%B3_magyar_kir%C3%A1ly